Mi igazából reményt adunk, kapaszkodókat a betegség utáni jövőképhez – interjú Forgács-Fábián Sárával, az Amigos a gyerekekért Alapítvány megálmodójával

A szintén idén 5 éves Amigos a gyermekekért Alapítvány és a Door Office kapcsolata amolyan sorsszerű találkozás. 2019-ben az akkor már országos hírű szervezetet a Door Office kereste meg, felajánlva az irodai kapacitásait Szegeden. Az alakuló helyi csapat pedig épp abban gondolkodott, hogy kellene egy hely, ahol rendszeresen találkozhatnak. Az Amigos szegedi csapata azóta rendszeres látogatója a Door-nak, mi pedig örülünk, hogy a segítségükre lehetünk! Az 5 éves szülinapunk alkalmából az Amigos megálmodójával, Forgács-Fábián Sárával beszélgettünk. 

Az Amigos Budapestről indult, azóta is ott a bázis. Hogyan kerültetek Szegedre?

Budapesten tíz barátommal indítottuk el a kezdeményezést. Szépen növekedett a létszám és amikor már működtünk négy éve, csatlakozni szeretett volna egy nagyon kedves szegedi lány, Zsófi. Ő Budapesten élt, de Szegeden tanult, és úgy gondolta, hogy akkor hétvégente járna a kórházba. Mi alapvetően hétköznap járunk, ezért felmerült a kérdés, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk a szegedi Amigost. Így aztán Zsófi segítségével és támogatásával alakult meg a csapat, immár öt éve. Ezután Debrecenben, Szombathelyen és Pécsett is elindult egy csapat, úgyhogy most összesen 5 városban vagyunk jelen, ezek közül a szegedi volt az első.

Terveztétek, hogy vidékre is kiterjesztitek az Amigos szárnyait, vagy Zsófi megkeresése adta az ötletet?

Igen, ez tervben volt, hogy szeretnénk majd egyszer vidéki központokat is, de olyan távolinak tűnt, hogy mikor és hogyan lehetne ezt megtenni. Ekkor belépett az ajtón Zsófi. Ránk a kezdetek óta jellemző az, hogy vannak álmaink és vízióink, és nyitott szemmel járunk, hogy mikor lehetne ezt összekapcsolni  a lehetőségekkel. Persze aktívan keressük mi is módját a terveink megvalósításának, de sosem zárkózunk el felajánlásoktól, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mi nő ki belőle. 

Szépen belecsaptunk a közepébe a szegedi vonatkozással, na de térjünk vissza az elejére. Mit érdemes tudni rólatok, hogyan indult és hogyan működik ma az Amigos?

Idén leszünk 9 évesek. Az egyetem első évében indítottam el az Amigost. Legegyszerűbben azt mondhatnám, hogy elkeseredésemben, mert hogy én orvos szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy a pénzügy-számvitel szakról nem leszek egyhamar onkológus orvos.

Persze ez így viccesen hangzik, de hát egy fiatalnak a gimnázium végén maga a pályaválasztás nem a legegyszerűbb dolog. Nekem van személyes érintettségem is. Sokáig voltam gyerekként kórházban, ezért szerettem volna orvos lenni. De a kémiát és a biológiát tudni kellett volna, márpedig nem voltak a kedvenc tantárgyaim, így lettem közgazdász. Az egyetem első évének végére ért meg bennem a gondolat, hogy szeretnék segíteni azoknak a gyerekeknek, akik most hasonló helyzetben vannak, mint anno én is voltam. És ennek a módját az Amigos ötletében találtam meg. 

Eszembe jutott egy régi emlék, amikor egy nagylány volt bent nálam a kórházban, és ő már addigra meggyógyult és szép hosszú haja volt. Ő már 16 éves volt és arra gondoltam, hogy majd én is ilyen leszek. Ilyen menő nagylány. Nagyon inspirálóan hatott rám, és egyetemistaként az jutott eszembe, hogy talán a barátaimmal most mi lehetünk a “menő nagylányok és nagyfiúk”. Próbáljunk meg így bemenni a kórházba, haverkodni, barátkozni és ennek igyekeztünk egy hasznos módját megtalálni. 

A kórházpedagógusok szerencsére tanítanak a kórházban matematikát, történelmet, irodalmat, nyelvtant, az alap tantárgyakat. Sok helyen a nyelveket is tudják tanítani, de azt a javaslatot kaptuk tőlük, hogy a nyelvekből sosem elég. És hogy a játék, a kézműveskedés, a haverkodás mellett fókuszáljunk a világ megismertetésére, a nyelvekre is. Itt persze nem arról van szó, hogy egy hosszabb kórházi tartózkodás alatt a gyerek megtanul olaszul. De el tudja mondani az olasz zászló színeit, mert hasonló a magyar zászló színeihez. 

Reményt adunk neki, ami miatt akár az adott nyelvhez is máshogy viszonyul később. Vannak már mögöttünk ilyen történetek, hogy valaki miattunk, az Amigók miatt kezdett el egy adott nyelven tanulni, vagy aztán a pályaválasztásban, továbbtanulásban is segített a nyelv szeretete. Mi igazából reményt adunk, kapaszkodókat a betegség utáni jövőképhez, hogy a beteg gyerekek a kórházi napokon, hónapokban a jövőre koncentráljanak, ne a betegségre.

Ma 187 Amigo van az országban, hogyan tudtok gördülékenyen működtetni egy ekkora szervezetet?

Jelenleg van egy nyolcfős munkavállalói csapatunk, akik már vagy főállásban, vagy egyetemistaként 30-40 órában dolgoznak az Amigos háttércsapatában, itt Budapesten. Van egy boldogságért felelős csapatunk, akik a gyerekek és az Amigók boldogságáért felelnek. Emellett a fenntarthatóság csapatunk feladata, hogy mindenre legyen pénzügyi forrás (pl. marketing, kommunikáció, képzések, stb.). Van egy pénzügyesünk is, aki a jogi, adminisztratív, pénzügyi megfelelésünket támogatja. Én pedig ügyvezetőként segítem a munkáját ennek a csapatnak. 

Vannak támogatói együttműködéseink és szponzoraink. Az előbbit úgy kell elképzelni, hogy például az egyik egyetemista 500 forintos havi felajánlást állított be még évekkel ezelőtt. Majd kb. másfél éve szólt, hogy megemelték a szülei a zsebpénzét, úgyhogy a támogatást is megemelné 600 Ft-ra. Ez annyira pozitív példa, hogy már abból a kevés zsebpénzből is ad egy keveset. Beépül az életébe és a mindennapjaiba, hogy egy célt támogasson. Vagy önkéntes erővel vagy pénzügyi erővel.

Van, aki magánszemélyként támogat minket, de vannak vállalati együttműködéseink is. A LEGO Magyarország például nagyon sok játékkal segíti a munkánkat. Egy évben megközelítőleg tízezer LEGO szettet osztunk ki gyerekeknek, országos lefedettséggel, körülbelül 30 kórházban. De vannak azok a támogatóink is, akik azt segítik, hogy legyenek kézműves játékok, munkafüzetek, színezők a kórházban. 

Ki és hogyan lehet Amigo?

A kórházi segítőink, az Amigók közül mindenki egyetemista, mindenki önkéntes. A weboldalunkon lehet jelentkezni, megjelölve az adott várost, ahol hétköznapokon a helyi kórházban tud segíteni. Vannak orvostanhallgatók, vannak anglisztikán tanulók, mérnökök, közgazdászok. Mert a lényeg nem a szaktudás, hanem az, hogy a menő egyetemista ott van, és sok gyereknek egyszerűen egy olyan társaság, ami feledteti a fájdalmakat, vagy csak az idő múlását segíti. 

18 éven aluliakat nem tudunk önkéntesként fogadni, mert vannak olyan lelkileg megterhelő helyzetek, amit nehéz feldolgozni. Egy középiskolást nem lenne felelős döntés ebbe bevonni. Utána pedig korban azért nem megyünk feljebb, mert az egyetemistákat nagyon könnyű közösségbe szervezni, és ennek kulcsszerepe van a működésünkben. Nálunk mindenki egyetemista, így mindenki ráér valamelyik hétköznap délután, egyszerre van vizsgaidőszak, hasonló az életritmus, élethelyzet. 

Egy egyetemista korú fiatal felnőtt már tud felelősen dönteni. De még kicsit gyerek is, így szívesen játszik a gyerekekkel és sokszor hasonlóan is viselkedik.

Említetted a boldogság csapatot, ami a gyerekek boldogsága mellett az Amigók jóllétért is felel. Mit jelent ez pontosan?

Nálunk havonta vannak kórháztalálkozók, ahol összegyűlik az önkéntes csapat. Gyakorlatilag ez egy szupervíziós alkalom arra, hogy átbeszéljék, kivel milyen nehézségek történtek az adott hónapban. Van egy pszichológus védőhálónk, amit minden önkéntes igénybe vehet. Szakképzett pszichológusokkal működünk együtt, akik egy tanácsadási folyamat keretében segítik az önkénteseinket, akár azzal kapcsolatban is, hogy önmagukat megtalálják ebben a helyzetben. 

De a legfontosabb maga a közösség. A közösség megtartó ereje, az informális kapcsolatok, amikre nagyban törekszünk, hogy kialakuljanak. Hogy bízzanak egymásban az önkéntesek, hogy fel merjék hívni egymást egy nehéz helyzetben. Például ha egy közösen látogatott gyerkőc most egy olyan stádiumban van a gyógyulásában, hogy agresszívabban reagál, vagy kedvetlen. A közösség segít ezeket a helyzeteket kezelni, feloldalni. A közösség nagyon fontos nálunk, amit rengeteg szaktudással és szakmai támogatással bástyázunk körbe. 

Aki nem egyetemista, az az anyagi támogatáson kívül hogyan tudja segíteni az Amigos munkáját?

Kiváló példa erre az az együttműködés, amit a Door-al is kialakítottunk. Nekünk szükségünk volt irodára, ők épp rendelkeztek ezzel. Számos ilyen kapcsolódási pont van, kölcsönös együttműködés, mert nem csak pénzzel lehet támogatni egy szervezetet.

Sokszor elhangzik nálunk, hogy nekünk a legfőbb értékünk az Amigo. Ha bemegy a kórházba és nem visz magával az égvilágon semmit, csak ő egyedül bemegy és leül a gyerek ágya mellé, már az önmagában érték. Egy papírlapra felrajzol egy amőbát, beszélgetnek és játszanak. Ez az elsőszámú érték számunkra. De az, hogy az Amigo be tudjon menni a kórházba és ezt meg tudja tenni, számos dolog előzi meg.

Gyermekvédelmi oktatásban vesz részt, meg kell tanulnia a kórházi szabályokat, ki kell építenünk a bizalmat, hiszen egy nagyon szenzitív közegben mozgunk. Gondolj csak arra, hogy például ma én voltam a kórházban, másnap pedig te mész be ugyanahhoz a gyerekhez. Itt szükség van információ átadásra, kommunikációra. 187 önkéntesnél erre egész komoly rendszer kell. Nem szeretnénk és nem is lenne jó, ha a gyerek csak annyit érzékelne, hogy volt nálam kedden az A önkéntes, most meg a B jött. Helyette Te, aki másnap mész be, el tudod mondani, hogy úgy hallottam Sárától, aki tegnap volt bent nálad, hogy mekkora amőba király vagy, na akkor folytassuk onnan! 

És ennek az egésznek az alapja a közösségszervezés. És lehet bármennyi pénzünk, bármennyi ajándék, plüssmacink a gyerekeknek, ha nincsen közösség, ha nincsenek Amigók, akik ugyanazt az értéket közvetítik, akkor nekünk semmink sincsen. És ebben segít nekünk a Door Office rengeteget, hogy ezt a közösséget szervezni tudjuk. Hogy ezt a közösséget oktatni tudjunk, hogy megtartsuk őket, hogy személyesen találkozhassunk velük egy felvételi során, hogy újakat toborozzunk, hogy őket integráljuk. Ez talán nem jut elsőre eszedbe, de számunkra óriási érték, hogy van egy hely, ahol ezt megtehetjük.

Fontos, hogy ezek az együttműködések is láthatóak legyenek. Hogy megmutassuk, ha van segítő szándék, ahhoz lehet találni megfelelő formát vagy szervezetet. Mert hiába szeretné támogatni valaki a gyerekeket, ha az, amit szeretne felajánlani, most nem releváns. Az onkológiai osztályon fekvő beteg gyerek nem fog elmenni a Door Office-ba. Viszont ha őszintén és bizalommal tudunk egymáshoz fordulni, akkor kialakulhat egy hosszú távú együttműködés, mint a mi esetünkben a Door és az Amigók között. És ebből aztán végül a gyerekek profitálnak. 

Azt gondolom, hogy ez a fajta gondolkodásmód még elég egyedülálló, de remélem, hogy egyre több ilyen lesz Magyarországon. Ehhez az kell, hogy ami már működik, ami jó gyakorlat, azt lássák mások is.